Kockakő - lapkő

Természetes kőburkolatok.

Get Adobe Flash player

Elérhetőségek

Telefon

06 (30) 509 - 8341

Fax:

06 (72) 742 - 952

e-mail:

info@kockako.co.hu

Kockakő AKCIÓ

Építőkövek

Építőkövek és kőzetek Magyarországon


A természetes kő az emberiség által legrégebben használt építőanyagok egyike, melyet tekintettel egyszerű beszerezhetőségére minden korban szerteágazóan alkalmaztak.

Természetes építési kőnek tekintünk minden olyan, a geológiai nevezéktan szerint kőzetnek minősített építőanyagot, melyek vegyi vagy hőkezelés nélkül felhasználhatóak építési célokra. A kertépítészetben használatos kövek iránt támasztott minőségi igények általánosságban megegyeznek az építőipar követelményeinek, azaz kellő szilárdság, fagyállóság, burkolatoknál kopásállóság és lehetőleg könnyű megmunkálhatóság.

A kőzetek anyagi minőségét keletkezésük körülményei és összetételük együttesen határozza meg. Megmunkálásuk, feldolgozásuk során e fizikai tulajdonságokat befolyásolni nem tudjuk, csak felületi, alaki és esztétikai (felületük kezelése, megmunkálása) változásokat okozhatunk, valamint szemmegoszlási viszonyait (pl. kavics osztályozása) módosíthatjuk. A kész kőtermék tulajdonságait tehát anyagi minősége és megmunkálása egyaránt befolyásolhatja.

Az organikus építőanyagok közül a terméskő a legváltozatosabb, egyes fajtáinak előfordulása akár egy-két lelőhelyre is korlátozódhat, felületi megjelenésük ugyanazon lelőhelyen belül is igen különböző lehet. A szabadtér építészetben hagyományos felhasználási és beépítési módjaik igen gyakran látszó kőfelületek létrejöttét eredményezik, mely a terméskő sokszínűsége miatt akár egy-egy településnek is egyedi hangulatot ad, kisebb térségeken belül pedig változatos táj- és településkarakter kialakulásához vezethet. 

Építőkövek geológiai osztályozása

Az építőiparban és a kertépítésben használt kövek anyagi minőségét képződésük körülményei és összetételük határozza meg. 

Attól függően, hogy a kőzet közvetlenül a magma megszilárdulásával keletkezett, vagy a kőzet anyaga megelőzően alkotója volt e más kőzetnek megkülönböztetünk elsődleges és másodlagos kőzeteket.

Az elsődleges vagy eruptív magmás kőzetek a magma eredeti helyén vagy helyzetváltoztatását követő megszilárdulása útján képződnek.

Mélységi kőzetnek nevezzük a Föld mélyebb rétegeiben, lassan megszilárdult és ezáltal kristályos szerkezetet felvett kőzeteket (gránit, szienit, granodiorit, diorit, gabbró).

Amennyiben a magma felszínre kerülve rövid idő alatt és hirtelen nyomáscsökkenés mellett szilárdul meg, nincs idő a kőzetet alkotó ásványok kristályrácsba történő rendeződésére. Ekkor teljesen rendezetlen, üveges, vagy tökéletlenül kristályosodott, porfiros szerkezetű, szerkezetét tekintve átmeneti kőzet jön létre. E kőzetféleségeket nevezzük kiömlési kőzetnek (riolit, trachit, dácit, andezit, bazalt, diabáz).

A már meglévő kőzetek átformálódása során keletkeznek a másodlagos kőzetek.

Az üledékes kőzetek kialakulásának előfeltétele az elsődleges kőzetek mállása. Ez lehet fizikai, vagy kémiai mállás. Fizikai mállás esetén laza törmelékes kőzetek keletkezhetnek, melyek kötőanyag beépülésével (kovasav, mész, agyag) összeálló kőzetté válhatnak.

 

Az összetevők szemnagyságának mérete szerint osztályozva az alábbi csoportosítást végezhetjük:

Szemnagyság

Laza kőzet

Összeálló kőzet

>2,00 mm

Murva

Breccsa

Kavics

Konglomerát

2,00 – 0,02 mm

Homok

Homokkő

0,05 – 0,02

Por (lösz)

0,02 – 0,002

Iszap

Palás agyag, agyagpala (márga)

<0,002

Agyag

Forrás: Dr. Kertész Pál Mérnöki Kézikönyv I. kötet, Műszaki Könyvkiadó Budapest, 1981

Vegyi mállást, kilúgozást követően az eltávozott anyagok az oldatból kiválva vegyi üledékes kőzeteket alkothatnak.


Az oldatból kivált vegyi üledékes kőzeteket kémiai jellegük szerint három alapvető csoportba sorolhatjuk:

Főbb kémiai összetevők

Kőzet megnevezése


Karbonátos


CaCO3

Durva mészkő

Tömött mészkő

Édesvízi (forrásvízi) mészkő

Márga (agyagos, átmenet a törmelékes üledékes kőzetekhez)

Kovasavas

SiO2

Kvarci

Szulfátos

CaSO4

CaSO4 2H2O

Anhidrit

Gipsz

Forrás: Dr. Kertész Pál nyomán Mérnöki Kézikönyv I. kötet, Műszaki Könyvkiadó Budapest, 1981


Jelentősebb magyarországi kőzetek

Elsődleges kőzetek

Gránit

Kristályos, szemcsés szövetű, savanyú mélységi kőzet. Összetétele kvarc 15-40%, ortoklász 20-40%, plagioklász 20-40%, biotit, muszkovit, amfibol 5-20%. Testsűrűsége 2500-2800 kg/m3, törőszilárdsága 800-2600 kg/cm2. Igen ellenálló, lassan málló, minden irányban azonos szilárdságú kőzet. Kedvező szilárdsága, szép színe és csiszolhatósága, tömbökben való fejthetősége miatt a történelem folyamán igen változatosan használták fel (piramis, szfinx, oszlopok, szobrok, belső téri burkolólapok, kockakő, zúzott kő).

A hazai gránitok magas földpáttartalmuk miatt többnyire rózsaszínesek, a nagyobb mennyiségben az országba került osztrák (Erzsébet és Lánchíd pillérje, MTA belső lépcső) és cseh gránitok szürke színűek. A magyarországi változatok közepes szeműek (3-5 mm) és közepes szilárdságúak. Hazánkban a Velencei-hegység fő tömegét gránit alkotja, valamint a Mecsektől délre is előfordul e kőzet. Magyarországon napjainkban csak Pátkán bányásznak gránitmurvát.

Kertépítészeti szempontból napjainkban egyre gyakrabban alkalmazott kőzet. A csiszolt, fényezett lapokat asztallapok, pultok készítésére, lángolt felülettel kültéri burkolatok építésére használják. Hasítva vagy vágva kockakőként és szegélykőként találkozhatunk gránittal. Helyi jelentőségű építőanyagként ciklopkő formában lábazatok, támfalak építésére használható.

Az utóbbi évtizedben jelent meg a magyar piacon a többnyire Olaszországból behozott, a gránithoz igen hasonló tulajdonságú de pados elvállású, ezért igen jól hasítható gránitporfir. A gránitporfir kockakő és 2-5 cm vastagságú, szabálytalan, valamint vágott oldalú hasított lapok formájában egyaránt beszerezhető.

Riolit

Vörösesbarna, rózsaszínes, kristályos, vagy többé-kevésbé üveges kiömlési kőzet. A kristályos szerkezetű igen jó építőkő, a részben vagy egészben üveges szerkezetű kevésbé, mert rideg és sokkal jobban bomlik. Ismert üveges szerkezetű, kagylósan törő változata az obszidián, melyből a kőkorszak emberének pattintott szerszámai is készültek.

A riolitot a kertépítészetben - minőségétől függően – kocka- és szegélykövek, burkolókövek és ciklopkövek formájában használhatjuk fel. Bányásszák Lőrinci határában Hatvan mellett (kézzel válogatott rusztikus burkolókő, zúzott kő, építő kő).

A riolit vulkánossághoz kapcsolódóan hazánkban nagy tömegben fordul elő a riolittufa. A riolittufa sárgás vagy fehéresszürke, porózus kőzet. Vízfelvevő képessége magas (akár 30% is lehet), ezért fagyállóságát mindig vizsgálni kell! A múltban egyes épületeknél előszeretettel alkalmazták a riolittufa kovásodott, ellenállóbb változatát (Kassai-dóm, Egri-vár, sárospataki Rákóczi-vár).

A tufák – fagyérzékenységük figyelembevétele mellett – lábazatok, támfalak, kerítések, csobogók építésére alkalmasak. Előfordulási területükön (pl.: Tokaji-hegység környéke) igen jellemző építőanyagnak számítanak.

Széles körben felhasználható könnyű porózus szerkezetű termék a perlit, mely 2-6 % vizet tartalmazó vulkáni üveg (amorf riolit) felhevítése útján keletkezik.

Andezit

A diorit semleges kémhatású kiömlési kőzete. Színe szürke, sötétszürke. Összetevőinek tulajdonsága miatt rendszerint porfiros, részben üveges szerkezetű. Testsűrűsége 2400-2800 kg/m3, törőszilárdsága 570-2900 kg/cm2. Időtállóságát és szilárdságát a riolithoz hasonlóan szerkezeti felépítése befolyásolja (igen ellenálló a dunabogdányi andezit). Az andezit felhasználása igen széleskörű (zúzott kő, hasított, faragott kő, kockakő), az országban nagy tömegben került a felszínre, így elterjedtebb és kedvezőbb áron szerezhető be mint az eddig említett kőzetek.

Kőbányák üzemeltek/üzemelnek az alábbi települések környékén: Dunabogdány, Visegrád, Szob, Nógrádkövesd, Tokaj, Tállya, Komló, Recsk.

Az andezittel párhuzamosan megjelenő andezittufa is jelentős helyi építőanyag. Lényegesen kisebb mennyiségben fordul elő mint a riolittufa, főként a Mátra és a Dunakanyar térségében található meg (Farkasmály, Nógrádverőce, Kismaros). Kertépítészeti szempontból jó faraghatósága és a riolittufánál nagyobb ellenállósága miatt van jelentősége. Felhasználható lépcsőfokok, szegélykövek faragásához, alkalmas támfalépítésre is.

Dácit

Erdélyben ismerték fel és írták le legelőször e savanyú kiömlési kőzetet. Az andezithez igen hasonló tulajdonságú, színe világosszürke, szürkészöld, porfiros, szemcsés-porfiros szövetű. Szilárdsága kedvező, jól faragható, könnyen megmunkálható. Kertépítészeti célokra mint kockakő és szegélykő használatos. A dácit tufája a riolit tufához hasonló tulajdonságú, az Északi középhegységben gyakran alkalmazott helyi jelentőségű építőkő.

Gabbró

Fekete, zöldesfekete, zöldesszürke bázikus mélységi kőzet. Szövete kristályos, szemcsés, szilárdsága meghaladhatja a savanyú mélységi kőzetek szilárdságát (1000-2800 kg/cm2). Nehezen megmunkálható, jól fényezhető, csiszolható, igen szép változata a kékes-lilás színben csillogó labradorit, mely a magas piroxén tartalom miatt jellegzetesen leveles szerkezetű. Elsősorban díszítőkőként használják, zúzottkő formában út- és vasútépítési célokra is alkalmas.

A kertépítészetben ritkábban találkozunk e kőzettel, kockakőként utak burkolására, ciklopkőként támfalak építésére használható.

Diabáz

Sötétszürke, szürkészöld, felületén gyakran zöldes árnyalatú bázisos kiömlési kőzet. A gabbró magma ókori kiömlési kőzete, testsűrűsége 2700-3000 kg/m3, törőszilárdsága 1800-2600 kg/cm2. Igen ellenálló, kockakőként útburkolásra, építőkőként támfalak, lábazatok céljára is felhasználható. Nagy mennyiségben használják vasúti ágyazatoknál zúzottkőként. Gyakran találkozhatunk temetőkertjeinkben a Svédországból származó aprószemcsés, fekete diabázzal, mely „fekete gránit” néven ismert, szépen fényezhető sírkőalapanyag. A hőszigetelő kőzetgyapotok egyik elterjedt alapanyaga.

Magyarországon diabázt Szarvaskőn és Egerbaktán termelnek/termeltek.

Bazalt

Sötétszürke, fekete, bázisos, igen finom szemcséjű kiömlési kőzet. A gabbró magma újkori kiömlési kőzete, testsűrűsége 2500-3000 kg/m3, törőszilárdsága 1100-5000 kg/cm2 Szerkezetéből adódóan igen nagy szilárdságú, de egyes változatok (pl.: sok kőzetüveget vagy földpátpótlót tartalmazók) időtállósága nem megfelelő. A jó minőségű bazalt nehezen munkálható meg, viszont jól fényezhető, igényes burkolóanyag készíthető belőle. A hőszigetelő kőzetgyapotok egyik elterjedt alapanyaga.

Magyarországon a bazalt a legfiatalabb földtörténeti korban került a felszínre Salgótarján térségében valamint a Balatonfelvidéken. Gyakori hatszögletű oszlopos elválása (bazaltorgonák) miatt nagyobb tömbökben nehezen fejthető ezért felhasználása kissé korlátozott. Leggyakrabban zúzott és hasított kőként valamint kockakőként használják. Kertépítészeti szempontból ez utóbbi felhasználása a legelterjedtebb. Budapest útjainak burkolását a Fővárosi Közmunkák Tanácsának irányításával az 1870-es években kezdték el. Kezdetben gránit és andezit nagykockakövet használtak, majd néhány év után a nógrádi bazaltbányákból származó kockakő vált általánossá. A trianoni döntés után a nógrádi bányák döntő része Szlovákiához került, megmaradtak viszont a Tapolcai-medence peremén üzemelő bányáink.

A bazalt előfordulásával párhuzamosan sötétbarna, sötétszürke színű bazalttufával is találkozhatunk. E kőzet általában durva törmelékes, nyomószilárdsága jóval kisebb a bazalténál.

A Balaton-felvidék egyes területein a bazalttufa és a permi vörös homokkő mint építőkő igen jelentősen hozzájárul a térség sajátos táj- és településkarakterének kialakulásához.

Márvány

Mészkő, esetenként dolomit átkristályosodásával keletkező átalakult kőzet. A tiszta márvány fehér, szennyező anyagoktól változatos (rózsaszín, szürke, fekete, sávosan tarka) színűvé válhat. Szövetét egymáshoz hézagmentesen kapcsolódó kalcitkristályok alkotják, melyek a fényt visszaverve sajátos ragyogást kölcsönöznek a kőnek.

Jól megmunkálható, faragható, csiszolható, fényezhető. Leginkább szobrok és belsőtéri burkolókövek készítésére használják. A márvány időtállósága nagyban függ szerkezeti felépítésétől, az azonban általánosan elmondható, hogy kültéri munkákhoz ritkán használják, leginkább belsőépítészeti célokra alkalmazzák. A mészkövekhez hasonlóan savak hatására a fényezett felületek azonnal mattá válnak, a lazább szerkezetű változatok nem fagyállók. Szabad térben ritkábban szobrok alapanyagaként találkozhatunk a márvánnyal, az utóbbi években azonban igényes munkákkockakőként is egyre elterjedtebb.

Magyarországon több helyen is előfordul gyengébb minőségű márvány. Polgárdi határában durva szemű, piszkosszürke, Rakaca, Rakacaszend térségében középszürke, enyhén sávozott, Tornanádaska és Osztramos környékén rózsaszínes, kalciteres márvány található. Európában jó minőségű márványok Görögországból (Pharos, Pentelicon) és Olaszországból (Carrara) származnak, Magyarországon előszeretettel alkalmazták, alkalmazzák az Erdélyből származó ruskicai-márványt, melynek legkedveltebb változata fehér vagy enyhén rózsaszínes árnyalatú.

Az utóbbi években egyre gyakrabban találkozhatunk import gneisz és szerpentin díszítőkővel. Hasított kivitelben leginkább falfelületek, esetleg járófelületekre burkolására alkalmas termékként érkezik az országba. Reprezentatív épületek fedésére különböző, általában sötét szürke színű tetőfedő palák is beszerezhetőek.


Üledékes kőzetek

Mészkövek

Oldatból kivált kőzet, alapanyaga CaCO3. Fizikai tulajdonságai és a keletkezés körülményei szerint három fő csoportba sorolható.

Nagy szilárdságú, fagyálló, kagylósan törő változat a tömött mészkő. Jellemző tulajdonság, hogy faragható, jól csiszolható és fényezhető, gyakran alkalmazzák burkoló- és díszítőkőként. Magyarországon a kőfaragó iparban sok esetben „márvány” megnevezéssel kerül forgalomba, holott nem átkristályosodott kőzet. Az országban bányászott tömött mészkövek legnagyobb hányadát azonban a cementgyárak hasznosítják.

Az építészet és szabadtér építészet területén a tömött mészkövek felhasználása rendkívül széleskörű. Igen gyakran alkalmazzák belső terekben csiszolva, fényezve fal- és padlóburkoló anyagként.

Megmunkálatlan formában sziklakerti kő, ciklopkő és faragott kő formában lábazatok, kerítések, támfalak, tömblépcső fokok alapanyaga lehet, hasított vagy vágott kivitelben szárazon és habarcsba rakott burkolatok készülhetnek felhasználásával.

A tömött mészkövek csiszolt, de főként fényezett kivitelben igen érzékenyek a környezeti hatásokra. Savas folyadékok (eső, gyümölcslé, bor, stb.) fényük elvesztését, felületük elszíneződését eredményezik. Mivel a tömött mészkövek szövete pórusokat is tartalmaz egyes szennyező anyagok (zsírok, olaj, folyadékok) szövetükbe szívódva komoly károkat okozhatnak. Mindezek tükrében nem javasolt pl. asztallapok, munkapultok, olyan burkolatok építésére, melyre olaj folyhat, stb.

Magyarországon a földtörténeti ókorban, nagyobb részt pedig a triász, jura, és kréta időszakban képződött tömött mészkő középhegységeink területén.


Tömött mészkő előfordulások Magyarországon:

Kőzet előfordulása

Kőzet színe

Tata, Tatabánya, Tardos

vörös

Zirc, Ajka, Tapolcafő

fehér, rózsaszín

Siklós

sárga, zöldes

Pécs, Gyüd, Eplény, Tornanádaska, Cuhavölgy

sárgásvörös

Bükkösd, Villány, Nagyharsány

szürke

Forrás: Hir Alajos Építők Zsebkönyve, Műszaki Könyvkiadó Budapest, 1977

Az építő- és kőfaragó iparban durva mészkőnek (puha mészkő, lajta mészkő, szarmata mészkő) nevezett mészkőféleségek durva szerkezetűek, porózusak, puhák és nem feltétlenül fagyállóak. A durva mészkövek makroszkopikus szerkezetére jellemzőek a néhány milliméteres, kerekded, ikraszerű CaCO3 szemcsék (ooidok), valamint csiga maradványok és algatöredék. A durva mészkövek képződésében kulcs szerepet játszott egy sekélyvízi mészalga, mely sok esetben a kőzet legfőbb alkotójává vált. 

Összetevőinek vizsgálata alapján megkülönböztethetünk finomszemcsés, középszemcsés és durvaszemcsés változatokat (Török Á. 2005). Az első igen homogén és apró szerkezetű (Sóskúton „krétás”), ősmaradványok igen ritkán találhatóak benne. A közép- és durvaszemcsés változat néhány centiméteres ősmaradványokat is tartalmaz változó arányban (Sóskúton „csigás). Ez utóbbi két típus kvarc és kvarcitszemcséket is tartalmazhat.

A durva mészkő erősen porózus kőzet. Pórusai egymással kapcsolatban vannak, vízfelvétele 20-30 V% is lehet. Szilárdsága a többi típusú mészkőhöz viszonyítva is alacsony, 50-500 kg/cm2 (összehasonlítás képen a tardosi vörös mészkő 1300-1600 kg/cm2, a bazalt 1600-2700 kg/cm2 szilárdságú). Mindezek miatt fagyállósága változó, beépíteni csak víztől védett körülmények között célszerű. Porózus felszíne miatt a légköri szennyeződéseket könnyen megköti, felülete gyorsan elszíneződhet, savas környezetben mállásra hajlamos.

Mai szemmel nézve számos kedvezőtlen tulajdonsága ellenére a durva mészkő évszázadokon át több nagyváros (Budapest, Sopron, Bécs) kedvelt építőanyaga volt. Alkalmazása a fővárosban és környékén az 1800-as évek második felétől meginduló nagyarányú építőtevékenység miatt erőteljesen fellendült, mely lendület az 1900-as évek elejéig tartott. Viszonylag gyenge időtállósága és ingadozó minősége miatt a durva mészkövek építőipari alkalmazása a háború után erőteljesen háttérbe szorult. Durva mészkőből épült a Parlament, a Halászbástya, stb.

Bányászatuk és alkalmazásuk Fertőrákos térségében, a Tétényi-fensíkon, az Etyeki-dombságban, a Zsámbéki-medencében és Budapest számos kerületében (Budafok, Kőbánya) játszott meghatározó szerepet a táj és a település arculatának kialakulásában.


A durva mészkő alkalmazása és kitermelése az alábbi vizuális-esztétikai tulajdonságok miatt vált fontos település- és tájkarakter formáló elemmé:

  • A kő igen világos sárga vagy fehér színe, homogén szerkezete,
  • valamint a magasépítésben alkalmazott, szabályosra vágott, hasáb alakú falazóblokkok miatt vizuálisan uralkodó szerepűek a település vagy utcakép kialakulásában. Más hasonló megjelenésű és formájú építőanyag nincsen.
  • Összetételéből adódóan könnyen mállik, felülete gyorsan elszíneződhet, a növényzet (mohák, zuzmók) könnyen megkapaszkodhat rajta. Mindezek miatt gyorsan patinásodik, igen könnyen „összeérik” a környezetével.
  • Főként durván megmunkált vagy ciklopkő formában esztétikailag jól társítható más terméskövekkel, fával, téglával, illetve a növényzettel.
  • Bányászata gyakran külszíni fejtéssel történt, a hátramaradt bányaudvarok igen fontos tájképi elemek, kulturális célú hasznosításra alkalmasak (lásd Fertőrákos)
  • A mélyművelésű bányák hatalmas tárnáinak hasznosítása fellendítette a borászatot (Budafok) és a sörfőző ipart (Kőbánya), melyek meghatározóak voltak egyes települések jövője szempontjából. A durva mészkő bányászatának közvetett gazdasági és infrastrukturális hatásai hosszú távon is jelentősek. 


Napjainkban durva mészkő bányák Fertőrákoson és Sóskúton üzemelnek. Sóskúton 20x20x40 cm-es falazóblokkokat vágnak e kőből. 


Travertin néven is ismert az édesvízből kivált kemény mészkő (édesvízi mészkő, mésztufa). Keletkezésére jellemző, hogy algák, mohák közvetítésével lágy mésziszapként vált ki, majd átkristályosodott és ellenálló kőzetté formálódott (jelenkori képződését figyelhetjük meg Egerszalókon, vagy Törökországban, Pamucale térségében).

Többnyire sárgás, fehéres, esetenként barnás, szerkezete lyukacsos, de a hézagok belső felületét átkristályosodott réteg alkotja így jó szilárdságú, a durva mészkőnél sokkal időtállóbb. Jól megmunkálható, faragható, csiszolható a tömöttebbek fényezhetőek is. Elterjedten használt építő és díszítőkő, padló és falburkolólapok, lábazatok, sírkövek, szobrok készülnek belőle. Építőkőként felhasználásra kerül a Országház átépítési munkáinál, falburkolatként megfigyelhető számos napjainkban épülő irodaház homlokzatán, járófelület burkolatként többek között a Gellért-téren tekinthető meg.

Díszítőkövek esetében az ülepedés síkjára merőlegesen vágott felület esetében „travertinre vágott” felületről beszélünk. A tarvertinre vágott lapokat amennyiben vízszintes fektetjük érdemes tömíteni, ellenkező esetben nehezen tisztítható, üregeiben a por könnyen felhalmozódik.

Kertépítészeti szempontból igen jelentős, sziklakertek építésére talán a legalkalmasabb kőzet. Tömblépcső fokok, asztallapok, kerti tipegő kövek számtalan méretben és felületi megmunkálással készülnek travertinből. Lyukacsos, változatos felülete miatt kedvelt, elterjedten használt mészkőfajta.

Az édesvízi mészkő cementgyártásra is alkalmas.

Magyarországon Süttő, Dunaalmás, Budakalász, Pomáz, Páty, Dunaharaszti, Lábatlan, Piszke térségében gyakori, de a Gellérthegyen, Eger környékén és a Bükkben is megtalálhatjuk. Jelenleg édesvízi mészkő bányák üzemelnek Süttő térségében és Budakalászon.


A homokkövek

Különböző kötőanyagok által összefogott törmelékes kőzetek, melyek legnagyobb részben kvarc, kisebb részben földpát és csillám törmelékből állhatnak. Fizikai tulajdonságaik (szilárdságuk, fagyállóságuk) nagyban függ a kötőanyaguktól.

Kovasav a kötőanyaga a kvarchomokkőnek, mely jól faragható, ugyanakkor a legellenállóbb homokkövünk. Legismertebb változata a hárshegyi-homokkő Budapest, Esztergom, Romhány térségében képződött az oligocén időszakban. Sokkal mállékonyabb és lágyabb a karbonátos kötőanyagú mészhomokkő. Hazai változatai a miocén és pannon homokkő, melyek lemezes elválású, nagy csillámtartalmú kőzetek. Gyakoriak a Mecsekben és Tapolca környékén.

A szabadtér építészetben hagyományosan alkalmazott homokkövek mind keletkezésük körülményei, mind színük, felületi megjelenésük, alkalmazási területük szempontjából igen változatosak. Összetételükről és mechanikai tulajdonságaikról általánosan elmondható, hogy többnyire kvarcos kötőanyagúak, megfelelő keménységűek, időtállóak és fagyállóak. Minden hazai homokkő típusról elmondható, hogy viszonylag kis mennyiségben termelik ki, hagyományosan a lelőhely környezetében alkalmazzák.

A homokkövek felhasználásának módját, a látszó szerkezetek jellegét alapvetően a kőzet azon tulajdonsága befolyásolja, hogy pados elvállású e, vagy csak tömbökben fejthető. Előbbire a réteges rakásmód volt a jellemző, lábazatok, kerítések, támfalak építésére használták. A padosan elválló típusok ragasztott burkolóanyagként való alkalmazása csak az utóbbi évtizedekben terjedt el, az így kialakított felületek mesterkéltek, tájidegenek. Pados elvállású homokkövet bányásznak Keszthely mellett, Karmacson és Alsópáhokon.

Azon homokkövek, melyek nehezen, vagy egyáltalán nem hasíthatóak, tömbkőként vagy faragott (esetleg vágott) termékként kerülnek felhasználásra. A térség arculatát erősen meghatározó fajtája a Balaton északi partján (Balatonrendes és Balatonfüred-Balatonalmádi térségében), valamint Pécs környékén megtalálható permi vörös homokkő. A vörös homokkő tömbökben fejthető, leggyakoribb felhasználási formája a cilkopkő. Falazott vagy szárazon rakott támfalak, lábazatok építésére a Balaton-felvidéken évszázadok óta használják. Ritkábban faragott formában, tömblépcső fokok, fedkövek, kerítésoszlopok esetén is előfordul. Vágni nem szokták! Domináns színe miatt a permi vörös homokkőből készült építmények meghatározó tájalkotó elemek.

Szintén igen jelentős helyi építőkő a Budai-hegyekben (Üröm térségében) bányászott, a fővárosban előszeretettel alkalmazott hárshegyi-típusú homokkő. A permi vörös homokkőhöz hasonlóan e kő is ciklopkőként és faragott kőként kerül felhasználásra. A településképet leginkább meghatározó alkalmazása Budán, az 1800-as évek végén beépült újbudai területeken figyelhető meg. Leggyakrabban faragott kivitelben kerítések, kapuk, lábazatok, lépcsők, fedkövek formájában találkozhatunk vele. Esztétikai szempontból meghatározó szerepét egyrészt vöröses, sárgás, drappos színe adja, másrészt felületének sajátos megjelenése, mely a kőzetet alkotó durva szemcsés homok és kavics miatt alakul ki. Hagyományosan évszázadok óta alkalmazták Óbuda, Üröm, Békásmegyer térségében is.

Az utóbbi években egyre gyakrabban találkozhatunk a Budakeszin bányászott és feldolgozott, igen finoman szemcsés, szürke színű, kvarcos kötőanyagú, közepesen kemény de fagyálló budakeszi-homokkővel. E kőzetet is évszázadok óta használják, korábban azonban köszörűkövek, kaszakövek készültek belőle. 

Megmunkálása az előző típusoktól abban különbözik, hogy a tömbökben fejtett kőből szinte kizárólag vágott termékek készülnek. A szabadtér építészetben szinte minden célnak megfelel, kockakő, tömblépcső fok, fedkövek, párkányok készülnek belőle. Közterületen való alkalmazásánál vegyük figyelembe, hogy keménysége a hárshegyi-típusú homokkőhöz, vagy a tömött és édesvízi mészkőhöz képest alacsonyabb! Budakeszi kvarcos homokkővel burkolták Balatonfüred központi részét, tömblépcsőként megtekinthetjük a Nemzeti Múzeum és a Barabás-villa területén.

A homokkövek közterületen történő alkalmazásakor vegyük figyelembe, hogy porózus szerkezetük miatt könnyen elszennyeződnek, felületükön a korom, a por, az algák és mohák könnyen megtelepednek. Utólagos tisztításuk magas nyomású vízzel vagy homokszórással lehetséges. 

Márga

E kőzet átmenetet képez a törmelékes és az oldatból kivált kőzetek között. Két fő alkotóeleme a mész és az agyag aránya szerint az alábbi változatokat különböztetjük meg:

Kőzet megnevezése

Kőzet összetétele
Felhasználhatósága

CaCO3 %

agyag %

agyag

0-10

90-100

tégla, cserép

cement

meszes agyag

10-20

90-80

agyagmárga

20-40

80-60

cementgyártás

márga

40-60

60-40

mészmárga

60-80

40-20

agyagos mészkő

80-90

10-20

építőkő, mészégetés

cementgyártás

mészkő<_o3a_p>

90-100

0-10

Dr. Kleb Béla nyomán (Mérnökgeológia, Tankönyvkiadó Budapest, 1980) 

A márga legtöbbször szürke vagy sárgásszürke, esetleg vöröses, az agyagnál jóval kötöttebb (mésztartalmától függően) kőzet. Gyakran olyan jól rétegzett, hogy 2-3 cm vastag lapokban termelhető ki. Legismertebb és napjainkban igen elterjedt fajtája a budai márga (ürömi márga), mely lábazatok, falak burkolására használható. Leggyakoribb téglatest formára tört termékként, mediterrán stílusú falburkolatok építésére használják. Vízszintesen, fedkőként, járófelületek burkolására mállékonysága miatt nem ajánlott felhasználni.  

Dolomit

A tömött mészkőhöz hasonló kőzet, azzal a különbséggel, hogy összetételében a CaCO3 mellett a MgCO3-ot is megtalálhatjuk. A magnézium-karbonát miatt a dolomit sarkosan és élesen törő, könnyen aprózódó kőzet (a dolomit sziklagyepek egyik meghatározó környezeti tényezője). Felhasználhatósága fizikai tulajdonságai miatt behatárolt, törmelékét, a murvát kerti utak burkolására használják, termőfölddel keverve sziklakerti termőtalaj kedvelt adalékanyaga. A kevésbé mállékony változatai sziklakerti kőként is hasznosíthatóak. 

Magyarországon együtt fordul elő a triász és jura időszak tömött mészkőjével a Bakony, Gerecse, Vértes, Pilis és Budai-hegység térségében.


Irodalomjegyzék:

Kleb B. (1980):                Mérnökgeológia, Tankönyvkiadó, Budapest<_o3a_p>

Széll L. (1963):                Magasépítéstan, Tankönyvkiadó, Budapest

Balázs Gy. (1994):           Építőanyagok és kémia, Műegyetemi Kiadó, Budapest

Palotás L. (1981):            Mérnöki Kézikönyv, Műszaki Könyvkiadó, Budapest

Hir A. (1977):                  Építők zsebkönyve, Műszaki Könyvkiadó, Budapest

Kertész P. (1993):            Építészeti geológia, Műegyetemi Kiadó, Budapest

Mosonyi – Papp (1959):   Műszaki földtan, Műszaki Könyvkiadó, Budapest